2012. december 3., hétfő

Vissza Fonyódra






















Vissza Sümegre

Ma pár képet láthattok a nyáron történt sok utazás egyikéről.
(Előzmény: http://makrovilag.blogspot.hu/2012/10/az-utolso-erdembeli-bejegyzes-arrol.html)

Kilátás a szobánkból
Éjszakai "bárka"


2012. október 18., csütörtök

100.

A blog több mint két éves fennállása óta most érkeztünk el az első mérföldkőhöz a, 100. bejegyzéshez.
Mindenkinek nagyon köszönöm aki idetévedt hozzám ebben az elmúlt kb. 870 napban.

Forrás: http://www.fmh.hu/fooldal-legfrissebb/20090316_eltuntek_sebessegkorlatozo_tablak_m7




2012. október 14., vasárnap

Jónak lenni

Érdekes dolog az élet. Ha már egyre biztosabbak vagyunk abban, hogy az életünk végre arra halad, amerre elképzeltük és végre hiszünk önmagunkban, olyankor mindig jön valami kudarc ami visszaránt a földre és észhez térít. Az azonban biztos, hogy miközben utazunk vissza a valóságba, csupa rossz érzés önti el az embert, hogy már megint mit szúrhatott el. Ez valahogy beletiporja a földbe az ember lelkét. Onnan pedig ha nehezen is, de újra és újra  felállunk. Kicsit olyan mintha a semmiért küzdenénk. Mégis megtesszük. De mi értelme vajon ennek? Akkora sikerélmény lenne mindig feltápászkodni vagy ennyire ki lennénk éhezve a boldogságra? Vagy csak egyszerűen erről szól az élet?



2012. október 12., péntek

Ezt ma akármeddig elhallgatnám



Az utolsó érdembeli bejegyzés arról szólt, hogy Picifül visszért Eszékről (július 8.). Épp hogy kipakolt, már csomagolhatott is össze, mert 10.-én mentünk Sümegre 2 éjszakára, kettesben. Vonattal mentünk Pécsről, a menetidő kb. 5 óra volt, de nem unatkoztunk, feltaláltuk magunkat. Fontos megemlítenem hogy talán ha negyed órát késett a vonat, ami szerintem ekkora távolságon igazán elhanyagolható.  Nagyon jó volt átélni, hogy a magunk urai vagyunk, és talán afféle próbának sem volt rossz, hogy milyen is lenne ha együtt élnénk. Azt hiszem ez utóbbi simán menne :-) . A szállás nagyon-nagyon jó volt (http://www.dominiumhaz.hu/). A szobánkból (nagyon szép, igényes szobát kaptunk) pont ráláttunk a várra, éjszaka kivilágítva képzelhetitek milyen volt ... .  Megnéztük Sümeg központját, természetesen voltunk a várban és környékén, illetve a szállás ára magában foglalt két fő számára egy-egy egész napos belépőt a  kb. 200 méterre található Kapitány Hotel wellness részlegébe. 
12.-én pedig buszra szálltunk Sümegen, majd buszról le Zalakaroson, ahol is már nagyon vártak minket Picifül szülei. Ott még eltöltöttünk pár nagyon kellemes napot négyesben. Egy nap volt, amikor nem volt valami jó idő, így hát fürdés helyett inkább elmentünk Keszthelyre. Miközben a Festetics kastélyban gyönyörködtünk, Picifül egyre jobban fájlalta a jobb vállát. Mikor indultunk volna vissza Karosra már annyira görcsölt hogy ügyeletre kellett mennünk. Kiderült, hogy nincs nagy baj. Szerencsére más izgalom nem zavarta meg a nyugalmunkat és a  kikapcsolódásunkat :-) .
Miután Zalakarosról visszaértünk Pécsre, Picifülnek és nekem megint gyors pakolás ki, majd össze, hiszen az érkezésünk után három nappal már az én Családommal indultunk Fonyódra, bő egy hétre.
Esténként besétáltunk a központba, olyankor szinte mindig valami koncert volt. 
Napközben a Balatonban  kilométereket sétáltunk, mire derékig ért a víz. Hihetetlen.
Egyik nap felmentünk Veszprémbe, megnéztük az állatkertet. Itt volt kíséretünk is, egy nagyon jó barátunk és párja személyében, akik ott élnek, ezért a napot lakásnézéssel zártuk.
Miután ismét hazaértünk Pécsre, volt bő három hetünk itthon.
 Aztán irány Révfülöp az augusztus 20.-i hétvégére. De nem az Ünnep miatt mentünk fel, hanem mert a közelben, Nyirádon Autocross Európa Bajnokságot rendeztek. Itt tavaly voltunk először és akkor elhatároztuk, hogy idén is ott leszünk. Összejött. Erre a hétvégére velünk jöttek nagybátyámék is. 
A következő hétvégén a baráti társaságunkkal mentünk Bédára. Sajnos ide Picifül már nem tudott jönni velünk, mert fellépése volt. Nemcsak nekem hiányzott, már a társaság is hiányolta. Ettől viszont nekem még jobban hiányzott :-) .
Augusztus utolsó napján pedig immár sokadszorra, megint elsétáltunk itthonról az állatkertbe. Bár előtte teljesen váratlanul el kellett rohannom életem első állásinterjújára. 
Ez az interjú jól sikerült, szeptemberben elkezdtem dolgozni. Két hét után pedig felmondtam ,mert teljesen másra számítottam. Biztos vagyok benne, hogy nem tudtam volna ezt a munkát hosszú távon csinálni. Aztán találtam egy másik munkahelyet, ahol jelenleg is dolgozom. Közben pedig Picifüllel egy évesek lettünk :-) . Az ajándék, tőlem Neki egy csokor virág és két szelet sütemény (a kedvencéből) egy darab gyertyával volt. Nagyon örült neki, a könnyeivel küszködött. Annyira jó érzés volt :-) .
Szeptember végén elindultunk Apával azon az ominózus versenyen amit Anya már megírt itt. Tulajdonképpen ez Apa és az én számomra nem olyan nagy dolog mint a kívülállóknak, hiszen minden egyes alkalommal -évek óta- úgy ülünk be az autóba, hogy ez előfordulhat. Nem véletlenül vannak a kocsiban a következők:  huszonakárhány méternyi bukócső, kagylóülések, 4(5) pontos övek, stb. . 
Az autón már dolgozunk, készülünk a tavaszi szezonkezdésre.
Ma meg megyünk Paksra, Anya élete első kiállítására. 
 Ennyire gyorsan és vidáman még egy nyaram sem múlt el talán.  És mit ne mondjak ,az ősz sem tűnik lassabbnak :-) .

U.i.: Képek a történtekről hamarosan, csak még össze kell szednem őket :-)




2012. október 11., csütörtök

Elbújok

Jól esik kicsit "elbújni" újra ide a blogra. Sok minden történt az előző bejegyzés óta, zajlik az élet ezerrel.
 Néha kicsit már úgy tűnik számomra, mintha a mindennapok egyszerűen elrohannának mellettem.
Este azt hiszem jó lesz leülnöm ide és nekiállni írni, mindent ami eszembe jut :-)
 Ártani nem árt, az biztos.


2012. július 8., vasárnap

Hurrá!!! :-)



 Picifül végre hazaért. Ez a majdnem két hét örökkévalóságnak tűnt. De a lényeg, hogy végre itthon van. Itt fekszik mellettem és alszik. Ki kell pihennie ezt a sok csodás élménnyel járó fáradságot.





2012. június 29., péntek

2012. június 27., szerda

Béda 2012








Kész

Végeztem. Vagy csak most kezdődik? Az iskolai tanulmányaimat egyelőre úgy néz ki, hogy befejeztem.
Május és június (első fele) igazán zsúfoltra sikerült, viszont a végén megkönnyebbülve, vidáman vehettem át két bizonyítványt is. Az egyik a Gépgyártástechnológiai technikus, míg a másik a CNC forgácsoló szakmát tartalmazó. Annak idején az érettségiről is írtam ide pár szót, hát azóta eltelt újabb két év és lett még két keménykötésű, kék borítású kis könyvecském.
Azonban ez a nyugalom csak ideiglenes, hiszen most itt vannak az újabb kihívások. Állást keresni és megtartani, félretenni a jövőre, megállni a helyem felnőttként,önellátó emberként. Nagyon bízom benne, hogy ezek mind sikerülni fognak, rengeteg tervem van az élettel, és úgy érzem muszáj ezeket megvalósítanom, más utat nem választhatok magamnak.
Előtte viszont még van lehetőségem egy utolsó nyári szünetet a Családdal és Picifüllel tölteni. Ez amolyan kapuzárási pánik. :-) Próbálom minden percét kiélvezni és kihasználni.
Ha már Picifül is szóba került. :-) Ő most épp Eszéken van az iskolánk (most jut eszembe, nekem már csak a volt iskolám) jóvoltából. Az ottani testvériskola pár tanárával és diákjával töltenek el tíz napot. Tegnap indult, elég nehezen ment a búcsúzás. Teljesen más úgy átélni ezt a tíz napot, hogy tudom, messze van tőlem. Így még a szokásosnál is jobban hiányzik.


A fent említett vizsgák miatt elég nagy lemaradást sikerült intézni magamnak itt a blogon. Részben pótolni próbálom.

Májusban találkoztam vele a kertben, hossza szemre kb. 35 cm.


Picifül Bédán

Lesz még pár fotó az idei bédai "nyaralásról", de annak már egy külön bejegyzést szánok.