Makrovilág

Az utolsó érdembeli bejegyzés arról szólt, hogy Picifül visszért Eszékről (július 8.). Épp hogy kipakolt, már csomagolhatott is össze, mert 10.-én mentünk Sümegre 2 éjszakára, kettesben. Vonattal mentünk Pécsről, a menetidő kb. 5 óra volt, de nem unatkoztunk, feltaláltuk magunkat. Fontos megemlítenem hogy talán ha negyed órát késett a vonat, ami szerintem ekkora távolságon igazán elhanyagolható.  Nagyon jó volt átélni, hogy a magunk urai vagyunk, és talán afféle próbának sem volt rossz, hogy milyen is lenne ha együtt élnénk. Azt hiszem ez utóbbi simán menne :-) . A szállás nagyon-nagyon jó volt (http://www.dominiumhaz.hu/). A szobánkból (nagyon szép, igényes szobát kaptunk) pont ráláttunk a várra, éjszaka kivilágítva képzelhetitek milyen volt ... .  Megnéztük Sümeg központját, természetesen voltunk a várban és környékén, illetve a szállás ára magában foglalt két fő számára egy-egy egész napos belépőt a  kb. 200 méterre található Kapitány Hotel wellness részlegébe. 

12.-én pedig buszra szálltunk Sümegen, majd buszról le Zalakaroson, ahol is már nagyon vártak minket Picifül szülei. Ott még eltöltöttünk pár nagyon kellemes napot négyesben. Egy nap volt, amikor nem volt valami jó idő, így hát fürdés helyett inkább elmentünk Keszthelyre. Miközben a Festetics kastélyban gyönyörködtünk, Picifül egyre jobban fájlalta a jobb vállát. Mikor indultunk volna vissza Karosra már annyira görcsölt hogy ügyeletre kellett mennünk. Kiderült, hogy nincs nagy baj. Szerencsére más izgalom nem zavarta meg a nyugalmunkat és a  kikapcsolódásunkat :-) .

Miután Zalakarosról visszaértünk Pécsre, Picifülnek és nekem megint gyors pakolás ki, majd össze, hiszen az érkezésünk után három nappal már az én Családommal indultunk Fonyódra, bő egy hétre.

Esténként besétáltunk a központba, olyankor szinte mindig valami koncert volt. 

Napközben a Balatonban  kilométereket sétáltunk, mire derékig ért a víz. Hihetetlen.

Egyik nap felmentünk Veszprémbe, megnéztük az állatkertet. Itt volt kíséretünk is, egy nagyon jó barátunk és párja személyében, akik ott élnek, ezért a napot lakásnézéssel zártuk.

Miután ismét hazaértünk Pécsre, volt bő három hetünk itthon.

 Aztán irány Révfülöp az augusztus 20.-i hétvégére. De nem az Ünnep miatt mentünk fel, hanem mert a közelben, Nyirádon Autocross Európa Bajnokságot rendeztek. Itt tavaly voltunk először és akkor elhatároztuk, hogy idén is ott leszünk. Összejött. Erre a hétvégére velünk jöttek nagybátyámék is. 

A következő hétvégén a baráti társaságunkkal mentünk Bédára. Sajnos ide Picifül már nem tudott jönni velünk, mert fellépése volt. Nemcsak nekem hiányzott, már a társaság is hiányolta. Ettől viszont nekem még jobban hiányzott :-) .

Augusztus utolsó napján pedig immár sokadszorra, megint elsétáltunk itthonról az állatkertbe. Bár előtte teljesen váratlanul el kellett rohannom életem első állásinterjújára. 

Ez az interjú jól sikerült, szeptemberben elkezdtem dolgozni. Két hét után pedig felmondtam ,mert teljesen másra számítottam. Biztos vagyok benne, hogy nem tudtam volna ezt a munkát hosszú távon csinálni. Aztán találtam egy másik munkahelyet, ahol jelenleg is dolgozom. Közben pedig Picifüllel egy évesek lettünk :-) . Az ajándék, tőlem Neki egy csokor virág és két szelet sütemény (a kedvencéből) egy darab gyertyával volt. Nagyon örült neki, a könnyeivel küszködött. Annyira jó érzés volt :-) .

Szeptember végén elindultunk Apával azon az ominózus versenyen amit Anya már megírt itt. Tulajdonképpen ez Apa és az én számomra nem olyan nagy dolog mint a kívülállóknak, hiszen minden egyes alkalommal -évek óta- úgy ülünk be az autóba, hogy ez előfordulhat. Nem véletlenül vannak a kocsiban a következők:  huszonakárhány méternyi bukócső, kagylóülések, 4(5) pontos övek, stb. . 

Az autón már dolgozunk, készülünk a tavaszi szezonkezdésre.

Ma meg megyünk Paksra, Anya élete első kiállítására. 

 Ennyire gyorsan és vidáman még egy nyaram sem múlt el talán.  És mit ne mondjak ,az ősz sem tűnik lassabbnak :-) .

U.i.: Képek a történtekről hamarosan, csak még össze kell szednem őket :-)